Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁLOM EGY ERDŐRŐL

2014.01.06

                                 ÁLOM EGY ERDŐRŐL

 

1. Nem túl sűrű erdőben, a fák között mentem egy alakkal, akinek vállig érő haja volt, és hosszú, bokáig érő, világosszürke ruhát viselt, övvel. Arca finom vonású volt, és lénye tekintélyt árasztott. (Nekem úgy tűnt, mintha inkább nő lenne, de nincs jelentősége.)

Voltak egészséges fák is, de betegek is. A szürke ruhás úgy vizsgálgatta őket, mint ahogy az erdészek szokták, én csak álltam mellette. Azonban valamilyen nyugtalanság fogott el, mert veszélyt érzékeltem, és ezért lopva körbenéztem. Úgy tűnt, mintha valami bosszúálló „ellenség” közeledne.

 

2. A fák vizsgálása közben meg-megálltunk. Időnként felemelte íját a hosszú ruhás alak, és tüzes nyílvesszőt lőtt a fa törzsébe, viszonylag közelről, amit nem egészen értettem. A fa BELÜL gyulladt lángra, olyan volt, mint egy tüzes kohó, majd kidőlt.

 

3. Megálltunk egy teljesen elkorhadt fánál. Kopár volt, telis-tele szú ette, madárcsőr vágta lyukakkal. Inkább száraz, élettelen gerendára hasonlított, aminek a teteje már mintha le is tört volna. A nyilas enyhén megvetően nézett rá, és nem lőtt bele. Annak már teljesen mindegy: halott.

 

4. Egy másik fához érve, már emelte volna az íját, amikor csodálkozva megszólalt:

-         Hát ez meg mi? – Meglepetten léptem közelebb, és odahajolva meghallottam én is, ahogy valami (vagy valaki) sóhajtozik a fatörzsben. Tovább mentünk, nem bántotta. Életjeleket adott a fa.

 

5. Ezután hirtelen kint voltam az erdő szélén egyedül. Visszanéztem, és a korábbi szorongásom beigazolódott: egy tágas teret láttam, ahova berontott egy sereg vadállat. Nagy volt az összevisszaság, és leginkább vízilovakra és orrszarvúkra hasonlítottak.

 

6. Később egy erdei úton álltam, előttem egy mély, széles gödör. Pont olyan, amit vadállatok elejtésére ásnak, csapdaként. Egy fiatal lány volt benne, mellette egy kicsi, hófehér, selymes szőrű kutya. A következő pillanatban ott voltam én is, és alulról nyomtam felfelé, egyre csak emelve a lányt, hogy ki tudjon mászni. Sikerült neki.

 

7. Végül egy erdei házban voltam néhány emberrel. Kb. 6-an, 8-an lehettünk. Valami összefogást érzékeltem szellememben, minta készültünk volna valamire. Olyan volt a légkör, mint egy imádságos lelkületű házi csoportban. Egyszer csak hirtelen eszembe jutott, és megkérdeztem:

-         Hol van a lány? – Jelentőségteljes érzés támadt bennem. Arra a lányra gondoltam, akit kisegítettem a gödörből.

 

Ezután felébredtem.

                                  *             *             *

 

Néhány kérdés és gondolat felmerült bennem, talán ez támpont lehet a magyarázatban.

Az Urat keresve, sétám közben egy bibliavers jutott eszembe:

„Hirtelen nyíl üt rajtuk sebet.” Zsoltárok 64:8.

Aztán kértem Istent, hogy vezessen az Igéből, hogy ne maradjak bizonytalanságban. Ez volt a napi soros igém:

„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal… Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren, hozzád nem is közelít.” Zsolt. 91:5. 7.

A tisztásra betóduló vadállat csorda lehet, hogy PONT A KIDŐLT ÉS ELÉGETT FÁK HELYÉN gyűlt össze, a szellemiségek fizikai testben mutatkoztak.

Valószínő, hogy angyal volt, aki a tüzes ítéletet végrehajtotta.

A rostálás idején sem szabad irgalmatlanul elmennünk a bajba jutottak mellett, ki kell segítenünk őket a gödörből!

Fontos a kis közösségben gyakorolt összefogás. Spontás Isten keresés, házi gyülekezet.

Még ez az ige jött elém:

   „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és

    egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” János 15:6.

 

 

2013. dec. 28.                                                       Guti Tünde

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.