Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÉZUS A GYERTYATARTÓK KÖZÖTT

2009.10.14

JÉZUS A GYERTYATARTÓK KÖZÖTT

 

 

Mindenfelé letört ágak, gallyak, amerre a viharos

szél elhaladt és tarolt.

A maga titokzatosságával borult fölém a bársonyos

sötétség… A sűrű csendben mintha szóltak volna a

csillagok… Mintha suttogtak volna…

Az Esthajnalcsillag, mint valami őrszem, uralta az

égboltot.

Éles  szél  kapaszkodott  a kabátomba, s az  ujjába

surrant halkan. Dideregni kezdtem, s tudtam, hogy

hideg lesz éjszaka.

                              *   *   *

Másnap  valami  megmagyarázhatatlan,  belső

nyugtalanság  töltött  el.  Mintha egy terhet vinnék,

aminek  a  súlya  alatt  meggörnyedek.

Szívszaggató érzés járt át.  Reggeli tevékenységeim

mellől elszólító imádkozásra ösztönzött Isten Szent

Szelleme. Belülről szétfeszítő kiáltás a gyülekezetért,

pásztoromért, vezetőimért és az egész EGYHÁZÉRT.

 

Enni sem tudtam, egyszerűen nem kívántam az ételt.

Az  Úr  böjtre „kényszerített”,  könyörögnöm kellett,

harcolni  az  országért,  Budapestért, családomért,

házasságomért,  Izraelért  és  a  magyar nemzetért.

Az  isteni jelenlétben a Szent Szellem sírt bennem,

és én is sírtam vele együtt.

Láttam lelkemben, hogy Jézus járkál a gyülekezetek

gyertyatartói  között.  Mai közösségek mellett halad

el és komoly, szomorú az arca.  Engem is elöntött a

szomorúság és újra sírnom kellett.

Az Úr Jézus keresett és nagyon hiányolt valamit. Az

ezt helyettesítő dolgok semmit sem érnek szemében!

Ő  nem a  jegygyűrűt kéri,  nem a  fátylat,  nem is a

menyegzői ruhát vagy a házassági levelet.

 

  Ő  A  MENYASSZONYA  SZÍVÉÉRT  JÖTT!

 

A szívet kéri,  a szívet vizsgálja!  Már nem jellemző

 az elrejtettség,  hogy „én őbennük és ők énbennem”.

A  szívbeli  rajongást  észrevétlenül  önelégültség

váltotta fel.

Az őszinte, gyermeki ragaszkodást, tőle való függést

elnyomta  a  „mindent  tudok  az  Igéből,  minden

ajándékot megkaptam” karizmatikus hiúság.

A gyertyatartók között sétál Jézus, amik túl magasak

hozzá  képest.  Ő  szelíd  és alázatos,  a gyülekezetek

túl  magasan  tartják a fejüket.  Nincs szemkontaktus.

 

Istenfélelem töltött el. Olyan fenségesnek láttam az

Urat,  hogy  szinte  megsemmisülve  döbbentem rá,

micsoda  felfoghatatlan  kegyelem,  hogy  elvisel,

sőt szeret minket!

Drága, drága Úr Jézus! Csak Őáltala élhetünk!

Nélküle semmink sincs, senkik vagyunk.

 

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak

pedig kegyelmét adja.”   Jakab 4:6.

 

                                     *  *  *

 

Úgy  írtam  le  mindezt,  hogy  tisztában  vagyok  a

szellemi ajándékok fontosságával, a betöltekezéssel,

ami  a saját  életemnek is fontos részeként működik.

Az üzenettel párhuzamban az Úr engem is egy mély

megaláztatási  folyamaton  vitt  át.  Gyötrelmesen

szembesültem azzal, hogy 35 éve hívőként is találok

kivetnivalót újra és újra az életemben, gondolataimban.

 

Hiszem,  hogy  egy  ajtónyitásnyira  az  Úr  Jézus

visszajövetelétől  nagy  szükségünk  van  lelkünk  és

szívünk őszinte megvizsgálására, megtisztítására,

hogy ünneplőbe öltözhessen a Vőlegény érkezésére!

 

 

 

2009. okt. 14.                                        Guti Tünde

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Fenti írásodra

(Csaba, 2010.01.10 18:42)

Kedves Tünde!
Írásodat olvasva eszembe jutott egy dal, ami egy gyülekezeti alkalom végén tört fel szellememből,amit gyorsan leírtam. Nem ismert dal,Isten Szelleme által kaptam, épülésre.

Nézd a szemét az Úrnak,
Nézd a szemét és hallgasd,
Szíve dalát mely halkan, a szívedhez szól.

Szól ez a dal a szélben,
s fájdalom ül szívemben,
mert hallom a dalt a szélben,
mely szívemhez szól.

Irgalom, kegyelem, könyörülj népemen,
Van idő s értelem, én hallom a dalt.

Várj még várj, adj időt
Adj nekem szót s erőt
Hogy néped is hallja azt
mit szíved dalol.

Várj még várj, adj időt
Adj nekem szót s erőt
Hogy népednek szívében
is szóljon a dal.

Isten áldását kívánom életedre és szolgálatodra!

szeretettel Csaba

azurazisten@gmail.com

(Zöldike, 2009.10.27 22:51)

Drága Tünde!
Én sem értem, miért szeret még mindig bennünket az Úr... Felmérhetetlen, érthetetlen szerelem ez! Bár tudnám úgy szeretni, hogy lássam a tekintetét! Szeretni mindig jobban! Gyermekien!

Köszönöm, hogy olvashattam!

az én véleményem:)

(Sanyi, 2009.10.16 22:58)

Isten adjon választ az imádságainkra! :)

zsotza04@gmail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2009.10.16 14:17)

Tünde...amennyire fájdalmas a Téma (A gyülekezetek állapota) -annyira felemelő,hogy vannak Testvérek,akik bátran megfogalmaznak ilyen írásokat...-diagnózist! Köszönöm!