Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÉKET KAPOTT

2013.11.26


                     LÉKET KAPOTT

 

   Beszélgettem ma valakivel, aminek során láttam lelkemben egy képet.

 

   Tekintélyes, jól épített hajó úszott a tengeren, aminek a víz alatti részén hatalmas lék tátongott. Olyan nagy volt a törés, hogy félő volt, hogy az egész alja leszakad.

   Ennek tudatában döbbenten néztem, hogy a mit sem sejtő emberek jókedvű vagy éppen unott nyugalommal mázolgatták a fedélzetet és a korlátokat, mások a deszkák szálkáit simítgatták. Közben pedig a mélyben ömlött be a víz a gépházba.

   Mi a teendő a süllyedésre ítélt hajóval? Az idő vészesen fogy, de ha közel van a part, ki kell juttatni a szárazra, azaz határozottan irányt váltva ki kell vonni a forgalomból, és úgy kell megjavítani a romlásokat.

Ha ez nem történik meg, a kabinokban rekedt alvók és a fent tartózkodók is megfulladnak abban a halálos örvénylésben, amit az elkerülhetetlen katasztrófa okoz.

   Ezért: vétkes, aki tud a bajról és mégsem szól az alattomos veszélyről! Vétkes, aki nem szorgalmazza, hogy állítsák meg a sérült hajót, és váltsanak irányt! Vétkes, aki nem kongatja meg a vészharangot.

   Ha azonban a kapitány hajthatatlan mindezek kérdésében és tovább haladásra szólítja fel a kormányost – mivel nem ismeri el a felvázolt veszedelmet -, el kell hagyni a hajót sürgősen, és meg kell menteni mentőcsónakokkal azokat is, akik látták a hatalmas sérülést, és hallgatnak a figyelmeztetésre!

   Amit megértettem belőle:

   Süllyedő hajó = intézményesített, laodicea szintre csúszott, egykor virágzó gyülekezet.

   Mentőcsónak = kis házi imaközösségek, spontán Isten-keresés, vissza az Igéhez!

 

   Nemsokára elkezd oldalára dőlni a hajótest.

   „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass!” Ap. csel. 18:9.

 

2013. november 13.                                    Guti Tünde

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.