Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MENNYBŐL ALÁSZÁLLOTT KENYÉR

2013.08.20

                       MENNYBŐL ALÁSZÁLLT KENYÉR

   Ahogy állt a gyülekezet, úrvacsorai istentisztelet közben láttam egy óriási kenyeret.
Tekintélyes méretei körülbelül egy 12 személyes, jókora tárgyalóasztal méretei lehettek.
   Emberek vették körül, és mindnyájan ebből a hatalmas kenyérből lakmároztak jóízűen, békésen, mosolyogva. Körben látszottak a friss harapásnyomok. Mindenki odafért, aki erre a táplálékra éhezett.
A meghitt képről eszembe jutottak Jézus szavai:
   "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér." János 6:41.

   Aztán váratlanul tülekedés támadt. Előbb csak méregették és a könyökükkel lökdösték egymást, később egyre indulatosabban néztek a szomszédjukra, és mogorván igyekeztek a saját helyüket megerősíteni.
Nagyon csodálkoztam, és elszomorodtam. Mi okozta ezt a bomlasztást?! Ugyanis, amíg a kenyér felé fordultak és abból ettek, addig tökéletes volt a nyugalom.
   Amint viszont abbahagyták a mennyei kenyérből való táplálkozást, egymásra néztek, és szeretetlen, féltékeny, dühös, romboló indulataik áradtak szét.

   Nem akarok ehhez semmit hozzáfűzni. A kép önmagáért beszél.
Valami nagyon nincs rendjén az Eklézsiában. Ha Jézus, a mennyei kenyér a táplálékunk szüntelen, akkor Isten minden értelmet felülhaladó békessége és az Ő egysége tölti be a gyülekezetet. Ahol azonban leveszik a tekintetüket Róla, ott megszűnik a felülről való táplálkozás folyamata, irigység, büszkeség és szeretetlenség üti fel a fejét.

Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

2013. augusztus 4.                                                     Guti Tünde

   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.