Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RETTENETES SZÉLZÚGÁS...

2013.08.24


                       RETTENETES SZÉLZÚGÁS...


   Szinte megdermedtem a félelemtől a látvány miatt, ami elém tárult. Nem csak néztem a történéseket, hanem részese és elszenvedője voltam azoknak...

   Az utcán álltam, velem szemben nagy, szürke betonépület magasodott. Pont olyan, mint a régi lakótelepeken, de nem sorház, hanem egyetlen, 6-8 emeletes "torony". Tele volt ablakkal, de mind üresen sötétlett, nem volt bennük üveg. Elhagyatott, lepusztult háttérről árulkodtak, némán, komoran tátongva.
   Egyszer csak feltámadt a szél, és nagy erővel átfújt az épületen. Sűrű por szállt ki az ablakokon, később rengeteg törmelék és kavics is kavargott a levegőben. Teljes volt a káosz.
Szeméttel együtt repültek az egyre nagyobb kövek, és megrémültem, mi lesz, ha eltalálnak. Ezért körülnéztem, hova tudnék elbújni, és beugrottam a mögöttem álló, egészen kicsi, szűk építménybe, ami belülről olyan volt, mint egy telefonfülke. Átmenetileg megnyugodtam: ajtaján, ablakán üveg, itt nem érhet el a törmelékvihar.
   Idővel azonban ráeszméltem, hogy azok az óriási, kb. 15-20 cm átmérőjű kődarabok könnyűszerrel szétzúzzák az üveget, és komolyan megsérülhetek. A veszélyt felismerve kiléptem gyorsan, hogy igazi menedéket keressek. Akkor vettem csak észre, hogy távolabb is állt egy másik, az előzőhöz hasonló emeletesház, amiből és amin keresztül ugyanolyan por és kőáradat zúdult ki, rendkívül erős széllel. A zűrzavar tombolt, mintha egy atombomba lökéshullámai süvítettek volna át az üres épületeken.
   Ítéletet érzékeltem.
   Ekkor ijedtem meg igazán! Mi lesz, ha nekem csapódik valamelyik kőtömb, és betöri a fejem? Mi ez az egész, és hogy menekülhetek meg?! Mit keresek én itt egyedül?! Merre induljak?
   Gyorsan a kis, üvegablakos bódé mögé léptem, ami olyannak tűnt, mintha egy utcasarkon találtam volna magam a város kietlen szélén. Nem hallottam már a zajt és a robajokat, sőt egy kedves, idős hölgy állt ott előttem mosolyogva, magához ölelve egy kisgyermeket.
Biztonságban voltam. Ebben a csendes, félreeső zugban nem érhet már el a kőzápor.

                                               *           *          *

   Amikor felébredtem, eleinte azt hittem, hogy csak egy rossz álom volt. De ahogy gondolkodtam rajta, egyre inkább éreztem, hogy szellemi jelentőséggel bír. Megpróbálom tömören összefoglalni, amit megértettem.
    Az elhagyatott betonépületek a korábban stabil, nagy és híres gyülekezeteket szimbolizálták, amik üveg nélküli, sötét ablakaikkal "kiégetten", üresen hallgattak. A hatalmas szél Istentől érkezett, hogy kifújjon belőlük szemetet, hulladékot, követ, mindent, ami emberi erőlködés, büszke ábránd vagy más egyéb bűn. Hatalmasan átfújt rajta, mint egy kártyaváron.
Ítélet volt, de megtisztító jelleggel.
   Nagy az elvándorlás az egyházakból, folyamatos az átjárás a gyülekezetek között. Az elgyötört, csalódott emberek éhezik a hamisítatlan igazságot, az érett korúak valóságos táplálékra vágynak, és hiteles, krisztusi szolgálókat keresnek.

  A leginkább telefonfülkére emlékeztető "őrbódé", ami védelmet kínált üvegezett ajtajával és oldalával, nem tudott megfelelő oltalmat biztosítani abban az ítéletes káoszban. A kisebb létszámú, családiasabb közösség képe volt ez számomra.
   A város széli "utcasarok" távol a zűrzavartól, a békesség helye volt, ahol három generáció képviselte a nyugalmat talált, megmenekült hívőket.
  
   Végül a következő igevers jött elém:
"Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az Ő gyalázatát hordozván!"
Zsidók 13:13.

  Egyetlen keresztyén, egyetlen gyülekezet sem kerülheti el a megméretést. Ezért vigyázzunk és imádkozzunk szívünkben megalázkodva, hogy helyet adjunk a Szent Szellem figyelmeztetéseinek és az Ige tiszta tükrének! Sem pásztor, sem próféta, sem templom sem gyülekezet nem képes elrejtettséget biztosítani Isten haragja elől, ezt egyedül Jézus Krisztusban találhatjuk meg, aki a táboron kívül szenvedett.

   S még valamit, zárógondolatként.
Nem a szélvihar törte ki az ablakokat! Érkezését már kongó üresség előzte meg!
Veszélyes dolog bámészkodni, ha látjuk a bajt! Alázatosan el kell rejtőznünk a Felséges rejtekében, a Mindenható árnyékában, Jézus Krisztus oltalma alatt!

   Az ítélet elkezdődött Isten házán.

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!"
Ésaiás 55:6.


2013. augusztus 23.                              Guti Tünde

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.