Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A keskeny út mint árnyék

2009.07.16

   A melegtől félig aléltan lépegettem hazafelé gyógytorna után,

miközben napszemüvegem alól pásztáztam a járdát, hogy hol

találhatnék talpalattnyi árnyékot.

   Sajnos csak egy 50-60 cm-es keskeny sáv biztosított védelmet

a szinte már derékszögben érkező napsugarak elől. Majdnem

gőzölgő fejemet jobbra húzva, batyuvá tömött, gyógytornás

táskámat bal vállamra vetve húzódtam be a „keskeny útra”.

   Szinte falhoz lapulva haladtam, óvatosan, vigyázva, hogy ki

ne billenjek az egyensúlyomból, elvétve az egyetlen  módját

az árnyékban maradásnak.

  Kedves kép jött elém ebben az ájulásig forrósodott időben,

a 91. Zsoltár 1. verse: „Aki a Felségesnek rejtekében lakik,

a Mindenható árnyékában pihen.”  Másik helyen így ír az

ige: „Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a Hold.”

  Igen! Az Úr az oltalmam! Lehet bármilyen hőség, lehet

bármilyen keskeny a fedezéket nyújtó ösvény, az Úr maga

ígér rejteket. Pedig politikailag elég nagy a káosz és forró a

légkör országunkban! S a keskeny út ad egyedül lehetőséget,

hogy „ép ésszel” és „hűs, higgadt fejjel”, egészséges lelkülettel

menjünk  szembe az árral az egyetlen igaz és jó úton!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.