Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én zsoltárom

2009.07.11

Ma reggel, ahogy olvastam, kinéztem az erkélyen és láttam, ahogy a virágaink levelén átszűrődik a korai napfény. Csodálatos látvány volt! Annyira betöltött az élmény, hogy szavakba foglaltam:

Uram! Köszönöm a faleveleken átszűrődő napfényt! Köszönöm a bársonyos virágszirmokon üldögélő harmatcseppeket! Micsoda páratlan kreativitás! Elképzelhetetlen tudás! Tökéletes bölcsesség, amely ilyen és sok hasonló különlegességet megalkotott!

Lenyűgöz a hegyek között lebegő felhőpamacsok látványa! Boldogság feszíti lelkemet a dús erdők csendjében!

Teremtő Istenem! Sohase tudok betelni Veled! Ugyan ki vagyok én, hogy gondod van rám?! S Te vagy az én drága, mennyei Édesatyám! Azért, mert Jézus utat készített hozzád. Jézus, aki itt élt az emberek között, aki a Te dicsőséged visszatükröződése! Mert az Atya és a Fiú EGY!

Ésszel felfoghatatlan, de szellememben más dimenzióba lépek, ha ezen elmélkedem. Nincs nálad csodálatosabb  a világon, Uram!

 

2009. július 11.                                                                                                                   Guti Tünde

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Becenév tőlem (?)

(Koncz Józsefné, 2009.07.12 07:03)

Olyan szintű, szinte naponta özönlő írásokat ad Neked az Úr, hogy én elneveztelek "Kharisz Energi"-nek. (Csak ha Neked is tetszik!)