Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt vannak a rigók!

2009.07.30

   Váratlan öröm töltött el, amikor ma reggel két feketerigót

láttam iderepülni a konyhámmal szemközti fára, majd

nyugodtan bogarásztak a fűben. Olyan hálás voltam az Úrnak,

hogy félhangosan felkiáltottam: - Köszönöm, Uram!

  Másoknak talán furcsa vagy megmosolyogni való, de nekem

fontos, hogy ezek a kedves énekesmadarak itt legyenek

körülöttem! Annyira szeretem hallgatni páratlan dalaikat!

Megfigyeltem, hogyan röppennek fel egy jó magas helyre, pl.

háztetőre vagy egy fa csúcsára, hogy onnan fütyüljék el

boldogságukat.

   Tavaly sajnos elég sok fát, bokrot kivágtak az udvarunkban,

megfosztva a madarakat a megszokott élőhelyüktől. Köztudott,

hogy a feketerigók a sűrű, bozóttal védett aljnövényzetben

építik fészküket, így ennek hiányában elköltöztek tőlünk. Még

imádságaimba is belefoglaltam, hogy küldjön az Úr nekem

rigókat az erkélyre énekelni. Így megértitek, mit jelentett

nekem ma reggel ez a két kis legelésző énekes! Talán mégis

találtak maguknak olyan biztonságos zugot, ahol családot

alapíthattak!

  Két tanulságot vontam le magamnak az eseményből. Az

egyik: átélhettem, hogy Isten örül, ha kedveskedhet nekem!

Vajon én mennyire törekszem ezt viszonozni?!

 A másik figyelmeztet: ne oltsuk meg a vidámságot, mások

jól működő életterét ne zúzzuk szét magunk körül azzal,

hogy „kivágjuk” a szerintünk felesleges „fákat”, mert ami

nekünk nélkülözhető, másnak lehet, hogy létszükséglet!

 

   Mire soraimmal végeztem, észrevettem, hogy már négyen

csipegetnek a fűben! Remélhetőleg egy család, amelyik

a házunk közelében készített tavasszal fészket!  J  J J

 

 

2009. július                                        Guti Tünde  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.