Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kormos kályhacsövek

2009.09.20

             Kormos kályhacsövek…

 

   Tegnap délután meglátogattuk anyósomat

Őrbottyánban, és felköszöntöttük 84. születésnapján.

Vidám  találkozás  volt!  Visszafelé  megálltunk

Sógorom  házánál,  aki  éppen  a  kazán  tartozékait

tisztogatta  az  udvaron.  Ezért  nem  is  tudott részt

venni  a  villámlátogatás  nyújtotta  beszélgetésben.

   Később gondolkodóba ejtett a szétszedett, kormos

csövek  látványa.  Régi történetek jutottak eszembe,

amiket iskolás koromban hallottam. A családi tűzhely

melege,  a tüzet az asszonyok őrizték s köré gyűlt az

egész család, az otthon mint fészek.

S lám-lám, ez a meleget biztosító eszköz is tisztításra,

karbantartásra szorul!

Hogy is van ez az én tűzhelyemmel? Adok-e meleget

a  fészeknek?  Összetartom-e  a  családot?  Vagy már

vastag korom lerakódás akadályoz a működésben?

Bizony  az Úr  elővesz időnként,  hogy kikormozzon!

S ehhez szétszedi az ajtót és a füst elvezető csöveket.

Ez a szétszedés nem túl kellemes, néha az ember azt

hisz,  hogy tényleg  „szétesik” és képtelen lesz újból

a helyes működésre.

Nem is értem sokszor az adott helyzetben, hogy mit,

miért és miért pont akkor tesz az Úr.  Isten eszközei

jól  megválogatott  események,  testvéri  intések  is

lehetnek.

Bárhogy  is  formál,  tisztít  az Úr, mindig a javamat

akarja.  Pedig hogy fáj sokszor  a korom  levakarása

egy-egy  testvéri  intés  alkalmával…

Nem  akarok  beletörődni  a  lerakódásokba,  mert

akadályoznak abban, hogy szeressek,  megértést és

meleget nyújtsak a körülöttem élőknek.

Ahogy a téli, fűtési szezon előtt a sógorom elvégezte

a  szükséges  műveletet,  Isten  is  elvégzi  egy-egy

„bevetés”, szolgálat előtt azt, ami létfontosságú.

 

2009. szept. 20.                             Guti Tünde

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.