Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nekem nem unalmas!

2009.09.12

          Nekem nem unalmas!

 

    Lassan-lassan 17 éves Gergő fiunk ma, kinézve

az ablakon, azt mondta:

-„Érdekes,  hogy fel tud dobni,  ha süt a nap!”

      Igen…  Apróság  ugyan,  de  fontos  tényező  a

szürke  hétköznapok  egyformaságában.  S  ha  egy

kamasznak ennyi elég, hogy jókedvre derítse, én is

leírom a mai délelőttöm színfoltját!

  Kicsit bolondos mostanában az időjárás! Már-már

kezdtünk  volna  kicsit  ősziesebben  gondolkozni,

öltözködni, s megtréfál bennünket a szeptember.

   A szombati nyitva tartás miatt a távolabbi postára

igyekeztem,  mit se törődve a  hosszabb  úttal.  Aki

ismer, az tudja, hogy gyakran választom a gyalogos

megoldásokat. Részben a testmozgás és a levegőzés

miatt,  részben, hogy lássak, halljak, imádkozzak és

elmélkedjek.  S  mind eközben  gyönyörködhetek  a

szemem  elé  táruló  tájban:  fákban,  virágokban, s

hallhatok olyan  madárhangokat is,  amiket  itthon,

a panellakásban nem.

   Ma  tarka lepkét figyeltem  meg  hullámos  tánca

közben, örülhettem a kék katángnak,  ami  dacolva

a legutóbbi fűnyírással, most újra virít!

Talán  azoknak,  akik  izgalmas,  humoros  dolgok

után áhítoznak, azoknak unalmas az írásom…

   De  ha meg  tudsz  állni  egy kicsit életed  nagy

rohanásában,  s  tudsz időt  szánni  a  SZÉP

MEGLÁTÁSÁRA, akkor megtalálsz, felfedezel

valamit  ebben a nyugalomban.  Átérezheted az

Úr jóságát,  biztonságot  nyújtó közelségét,  ami

olyan, mint a lélek rejtekhelye.

   Lassan lépkedtem, immár hazafelé, telefonomba

mentve üzenetként a gondolataimat.  Egyszer csak

egy gyönyörű, rozsdabarna pillangó röppent elém.

Ahogy megálltam és néztem,  néhány pillanat után

megpihent  szoknyám  ráncain.  Mozdulni  is  alig

mertem, annyira meglepődtem! Aztán hirtelen, egy

szempillantás alatt tovább libbent könnyedén.

Hosszasan  néztem utána örömteli  csodálkozással,

erre  mintha meggondolta  volna magát, visszajött

és körülöttem, majd a fejem fölött körözve próbált

„barátkozni” velem.

   Színét,  mintáját  és  méreteit  tekintve  úgy  tűnt,

mintha ugyanaz a lepke lenne, amit odafelé láttam,

ugyanannál a háznál. Mintha igazolta volna, hogy

egyáltalán  nem  unalmasak az egyszerű örömök,

a hallgatag,  szépséggel teli pillanatok!

 

2009. szept. 12.                                    Guti Tünde

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.