Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Palacsinta 40 fokban

2009.07.23

                Palacsinta 40 fokban

 

   Ebben a tomboló kánikulában néha az is komoly

erőfeszítést jelent, hogy saját magunkat elviseljük,

és ne adjuk meg magunkat a „nem érdekel semmi”

jelszóval ellátott visszavonulásnak.

Ennél egy fokkal nehezebb mutatvány az, ha kedves

- szintén a forróságtól szenvedő – családtagjaink

rigolyáit elhordozzuk. Plusz jó pont, ha kedveskedünk

is nekik.

   Erre igyekeztem én is. Az átlagos melegrekordot

döntögeti a nyár, és én pont ma sütöttem palacsintát

a munkában elfáradt férfiaknak. Amikor kellően elhűlt,

gondosan letakargattam, hogy ne száradjon ki. Tettem

-vettem és mit látok? Ellenséges legyek ólálkodnak a

desszertem körül! Elhessegettem őket és folytattam

félbe hagyott tennivalómat.

   Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy erősítést

hoztak a zümmögők. Méregbe gurultam, csak nem a

palacsintát akarják?! Ablakot tártam és kizavartam

a támadókat. De most már nem tudtam megnyugodni.

Oda-odapillantottam a „háborús övezetre”, és kis idő

múlva ismét megjelentek a pimasz betolakodók.

Mintha vidéken élnénk és nem is panelban! Újra csata:

ablak ki, zavargatás.

- Pont olyan kitartóak, mint az ördög! – gondoltam

magamban. Nem fárad bele, hogy újra és újra vissza-

jöjjön. Előszeretettel akarja megfertőzni, tönkre tenni

az egymás iránti testvéri kedveskedést. Legyen az

palacsinta, egy beszélgetés vagy egy közös program.

   Nagyon fontos, hogy résen legyünk! Jézus óva int,

hogy ne restüljünk meg az imádkozásban. Sokszor

akkor készíti a gonosz a legnagyobb buktatót, amikor

a legjobban sikerülnek a dolgaink.

   De ne veszítsük el a kedvünket! Ebből a ringből nem

szállhatunk ki! A végső győzelem pedig a miénk.

JÉZUSBAN!

 

2009. július 23.                                   Guti Tünde   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

roda88@freemail.hu

(Vargáné Anikó, 2009.07.24 11:05)

Kedves Tünde!

Ez most nagyon a szívemhez szólt. Köszönöm. Megrázom magam, és felállok. Indulok a csatába!
Testvéri szeretettel gondolok rád: Anikó Rétságról