Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PILLANATKÉPEK (útleírás Fony felé)

2009.08.10

            

  

   Szinte teljesen meggyógyultam. Kinézek az ablakon, borús,

terhelt felhők takarják el a napot. Az időjárás jelentés közeledő

esős frontot emleget. Hosszú útra indulunk éppen, nem mindegy,

hogy öltözünk fel.

Kint a szabadlevegőn, a megtapasztalt valóság azonban kellemes

hőmérséklettel, kedvező utazási feltételekkel kedveskedik. Csalt

a látszat bentről!

   Pestet elhagyva, Mogyoródnál szemlélem a tájat. A nem túl

magas hegy úgy emelkedik ki a szelíd lankák mellett, mint egy

óriás medve vastag, tömör bundás háta.

Később sötétzöld kukoricást, mellette majdnem érett, élénksárga

szirmú napraforgótáblát csodálhatunk. S mennyi vadvirág az utak

szélén! Az árokpartok kéklenek a szép, kék katángtól.

Aranyló búzamezők dülleszkednek kövér kalászaikkal, s ekkor

látom meg a magyarországi hegyek legmagasabbját, a Kékest.

Szilárdan áll, tekintélyt sugározva, mint valami őrszem a

környező települések fölött. A táj szépsége szinte elfeledteti

velem az utazás zaját…

   Egy hosszú lejtőn leérve az ég is kiderül, s vidáman repkedő

madarak emlékeztetnek: nyár van! A szürkéből kifehéredő

felhők széle pajkosan fodrozódik, s néhány csepp eső akar

becsapni minket.

   Tovább gurulunk a gyönyörű magyar vidéken. A kedves

szántókon fácánok lépegetnek ennivalót kutatva aratás után.

Tündöklő napfény kíséri utunkat, s a látóhatár szélén már

felsejlik a Bükk, fantasztikus, vadregényes  vonulataival. Nem

győzöm eleget csodálni!

   Jobbra még látszik a Petőfi által annyiszor versbe foglalt

Alföld, messzire elnyúló rónáival, tarka rétjeivel, de már alig

várom, hogy elérjük a gyermekkoromból jól ismert folyót,

a Hernádot és azon túl a szívemnek annyira kedves tájat, a

Zempléni-hegységet! Hányszor bejártuk dús, életteli erdeit,

újra meg újra visszatérve ősi váraihoz, ahol történelmi

korokat idéző kőfalak alatt tűnődhettünk a múlton…

Csendes rejtekhelyek ezek, ahol nyugodtak lehetünk a város

forgatagától. A lelkünk annyi élménnyel gazdagodik, hogy

raktározhatunk a későbbi, szegényesebb körülmények idejére.

   Jól esik megemlékezni II. Rákóczi Ferencről, aki itt

nevelkedett, a regéci vár falai között. Boldogkőváralja pedig

egy csendes kis falu, felette magasló váráról elnevezve. S

amikor  Füzért megmásztuk, az volt ám a meredek túra! De

a régi romok és a páratlan kilátás minden fáradságot

kárpótolt!

 

Kicsit elkalandoztam… Szívmelengető a távoli, karcsú

templomtornyok teteje, fürdőzve a napfényben! A frissen

felszántott földek felett gólyák tanítják fiaikat vadászni.

   Átkeltünk a lágyan hullámzó Sajón. Itt várnak az öreg

fákkal szegélyezett, ismerős utak, a határban füst gomolyog.

Valahol tarlót égetnek…

   Az arcom mosolyog, de a szívem is legbelül. Feltűnik úti-

célunk,  Magyarország észak-keleti hegyvidéke! Az érintetlen

Zemplén.

   Elhagyva a hömpölygő Hernádot, egyre meredekebben

kapaszkodunk felfelé a kanyargós úton. Lassan már körül

ölel a Zempléni-hegység. Közeledünk s a szívem zajong.

A kis falucskák háztetői barátságosan kukucskálnak ki a

zöldből. Minden a régi. Kisfecskék mutatják hangos

csiviteléssel repülőtudásukat. Augusztus végére kellően

megerősödnek a hosszú vándorútra.

   Forrót elhagyva a levegő is forrósodik. Mindjárt dél van!

S most egyszer csak előttünk magasodik a Gergely hegy!

- Szép jó napot! – köszön hangtalanul, régi ismerősként, s

a fák szelíden hajladoznak helyeselve.

   Az út széli táblán FONY felirat. Megérkeztünk! Testi,

lelki, hitbeli megújulásra,  szeretett rokonaink, Krisztusban

testvéreink körébe, Bojtor Pista bácsiék otthonába!

 

2009. augusztus 10.               Guti Béláné Toókos Tünde                      

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

gergo.guti@hotmail.com

(Gєяgő, 2009.08.13 22:20)

nagyon szép gondolatok anya!:)
és az érzéseidet csak erősíteni tudom hiszen minden évben leutazunk Fonyba de mégis mindig úgy ámulok és izgulok hogy milyen lesz mintha először mennék!:)
GYÖNYÖRŰ!
gÉ.

gutilajos@fibermail.hu

(Noémi, 2009.08.12 21:44)

Tünde! Nem győzöm olvasni, szinte iszom beszámoló szavaidat! Áldjon az Úr azért, hogy ilyen ajándékot kaptál Tőle! Puszi!