Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Porfelhőt kavar a szél

2009.05.20

Füvet nyírnak mindenfelé. Száll a por, és a levágott, száraz fűszálakat az arcomba fújja a szél. Esőre várunk. A falevelek erőtlenül lógnak. Az egynyári virágok hervadoznak a parkban.  A szikrázó kék égen csak néhány fehér pamacsfelhő lustálkodik. Erről a tikkasztó időről eszembe jut, amit délelőtt olvastam.

A két tanulmány megdöbbentő tényeket közöl a Föld állapotáról. Korábban már hallgattam egy előadást, ami akarva-akaratlan, de apokaliptikus helyzetképet mutatott be. Oly korban élünk, amikor nemcsak a bűn hatalmasodott  el, hanem a bűnös emberi tevékenység következményeit egyre inkább testközelből érzékelhetjük. A távolinak lefestett, végítélettel terhelt, katasztrófákkal sújtott jövő jelenné vált.

Jézus beszél ezekről az időkről a Máté 24-ben., a  Jelenések Könyve pedig részletesen elénk tárja. Egyre több film készül ezen bibliai részek alapján. Az ember lázasan kutat, mert fél. Be akarja bizonyítani, hogy mindent legyőz, mindent megold és mindent túlél.  A tudósok telve vannak félelemmel és felelősséggel, mert tudják, hogy az emberiség nem mentheti meg bolygóját. Az ember csak egyet tehet: kíméli a környezetét és megalázza magát, megbánja vétkeit és megtér Teremtőjéhez, aki saját Fiát, Jézus Krisztust áldozta fel az egész világ megmeneküléséért.

Mi, akik ismerjük az igazságot, felelősséggel tartozunk. Nem élhetünk, járhatunk úgy, mint aki semmit sem tud az elkövetkező dolgokról!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.