Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szemmel tartva

2009.05.13

Szokásos napi bevásárlásomból hazafelé, a járdán szembe jött velem egy fiatal anyuka  láthatóan szaporázva lépteit, miközben gondolataiba mélyedt.

Önkéntelenül is belenéztem a babakocsiba, ahol egy 6-8 hónapos baba feküdt meglehetősen duzzogó arccal, szemöldökét kissé összevonva, cumiját a nyakába lökve. Megmosolyogtam, s a babáról az anyukára néztem.

Felidéztem gondolatban, mennyire nem szerettem soha, ha a babakocsit menetirányba fordítják és úgy tolják a szülők. Amikor én még babáztam, úgy toltam a kocsit, hogy a kisfiam szemben üljön vagy feküdjön, és tudjunk egymásra mosolyogni. Mindig beszéltem hozzá. Három dolog volt fontos számomra:

1. láttuk egymást  2. "beszélgettünk"  3. nem látott ijesztő, ismeretlen dolgokat úgy, hogy közben ne látott volna engem.

Ahogy elhaladt mellettem a babakocsi, elképzeltem, milyen jó hozzánk az Úr, aki sose fordít minket úgy menetirányba, hogy ne látnánk Őt és ne lennénk bizonyosak védelmében! Az Ige szerint: "Szemmel tartom a föld hűségeseit." (Zsoltárok 101:6.) Más helyen pedig ezt mondja:  "Szemeimmel tanácsollak." (Zsoltárok 32:8./b)  S még egy: "Az Úr szemmel tartja az Őt félőket." (Zsoltárok 33:18.)

Az út menti és az úton emelkedő akadályok nem ejtenek kétségbe és nem tehetnek kárt bennünk, mert Atyánk figyelő tekintete rajtunk nyugszik, és békességben maradunk, ha mi is folyamatosan Őrá figyelünk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.