Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vakként tapogatózva

2009.06.03

Még most is átfut rajtam a hideg borzongás, ha arra az egyedülálló élményre gondolok, amiben ma volt részem. Nővérem, születésnapi meglepetésként elvitt a Láthatatlan Kiállításra a Népligetbe. Már a bejáratnál elöntött a balsejtelem... Némi eligazítás után beléptünk egy sötét előszobába, onnan pedig a kiállítási útvonal előterébe.  Az abszolut sötétséget szinte vágni lehetett! Rettenetes nyomás nehezedett rám, úgy éreztem, elfogyott a levegő. Kísérőnkön kívül kilencen éreztük ugyanazt: rettenetes a vakság!

Vezetőnk egyfolytában beszélt hozzánk, nevünket szólongatta, tanácsokat és eligazítást adott, sőt ígéretet tett arra nézve, hogy ha valaki bepánikol, azt visszakíséri. Kb 10 perc után elindultunk. Arra gondoltam, hogy én leszek az egyetlen, aki visszamegy. De a nővérem szorosan fogta a kezem, ő jött mögöttem és ez némileg meggyugtatott. Igyekeztem nem a sötétségre koncentrálni.

Közben haladtunk előre. Vízcsobogás, híd, farönkök, kavics a lábunk alatt és az iskolás lányok sikítozása vette el a figyelmemet arról a tényről, hogy hiába meresztem a szemem, semmit sem látok.  Kísérőnk több beépített helyszínen átkalauzolt, ahol mindent körbe kellett tapogatni, gyakran egymásba és tárgyakba ütközve. Ilyenkor felujjongtunk, felismerve egy-egy bútordarabot, vagy kinevettük egymást a konyhai csörömpölés miatt, majd a falat érintve lépkedtünk óvatosan a hang irányába, amerre hívtak.

Úgy éreztem, megállt az idő. Csodálkoztam magamon, milyen fegyelmezetten bírom. Talán a csoport-tudat is bátorítólag hatott, de sokkal inkább az, hogy valaki fogja a kezem, no meg a vezetőnk biztos hangja, ami folyamatosan eligazított, hol  kell jobbra, balra fordulni, hol van lépcső stb. A sötétség-túra végén  kisebb zavarodottságot okozott a nappali világosság.  Hatalmas élmény volt a kiállítás!  HÁLÁT ADOK AZ ÚRNAK, HOGY LÁTOK!  Ezután egész másképp fogok azokra nézni, akik fehér bottal közlekednek!

Még egy gondolat megfogalmazódott bennem.  Időnként szellemi életünk során is át kell mennünk sötét útvesztőkön. S rendkívül fontos a HIT és a FEGYELMEZETTSÉG, annak tudatos megvallása, hogy az Úr fogja a kezem, hangját hallhatom, és Ő megígérte, hogy vezet, sőt célba is érek Vele!

"Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!" Ésaiás 41:13.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.